Még pár hónapja, az egyik szüleimnél töltött héten találtam nagypapámnál két fadobozt, amelyeket még az én asztalos dédipapám készített. Sok emlékem van a dédipapámról, így az általa készített tárgyak különösen kedvesek nekem. Mikor az eltüzelendő fakupacon megtaláltam a két dobozt, egyből tudtam, hogy ezek nekem kellenek. A kép után elárulom, hogyan festettem át őket úgy, hogy passzoljanak a fehér uralta dolgozósarokba.

fotó: Lilla

Egy kisebb és egy nagyobb dobozról van szó. Először is mindkettőt elcsiszoltam, csiszológéppel, apai segítséggel, mert így gyorsabb volt, mint ha csak kézi erővel dolgoztam volna. A festéssel nem pepcseltem sokat, ahogyan a parafatábla keretét, ezeknek is csak egy-egy sarkát akartam lefújni. A takaráshoz takarószalagot és újságpapírt használtam, hogy a vonalak biztosan nyílegyenesek legyenek, és a festék máshol nem fogja be a dobozokat. Egyszerű festék spray-vel dolgoztam, háromszor-négyszer fújtam át a felületet, pár perc különbséggel, majd egy napig hagytam őket száradni.

fotó: Lilla

Míg a nagyobbik dobozt magazinok, addig a ksiebbiket mindenféle csecsebecse tárolására használom majd az íróasztalon.