Ha valaki szerette Tóth Krisztina Vonalkód és Haza viszlek, jó? című műveit, akkor a Pixelt is imádni fogja. Ahogyan az ajánlóban olvashatjuk, a Pixel "fájdalmasan szomorú kapcsolatok krónikája”. Tóth Krisztina ebben a művében is hihetetlenül sok mindent el tud mondani egy-egy félmondattal... (Nekem ezek a gondolatok biztosan csak több tíz oldalba férnének bele...) A történetek ebben az esetben is hétköznapiak, mindennaposak, persze mögöttes, elgondolkoztató tartalommal. A sztorik egyszerűségének köszönhetően egy-egy szereplőben vagy azoknak egy-egy tulajdonságában biztosan minden olvasó magára ismer... Az egyes részek különállóan is értelmezhetőek, de ha jobban figyelünk, akkor összefüggéseket, összefonódásokat is felfedezehetünk és a történetecskék hirtelen egy nagy egésszé állnak össze... Tökéletes olvasmány békávézáshoz, amikor csak egy-egy fejezetet van időnk elolvasni.