csirek

Ha nem az útikönyvek hagyományos látnivalói érdekelnek, hanem az, hogy hova járnak Budapest menő arcai... Körülbelül így tudnám egy mondatban jellemezni az Electronic Beats magazin Gity Guide sorozatának Budapestről szóló kötetét. A könyv nem kapható, csupán promóciós célokra használja a cég - én azért szereztem egy példányt.

fotó: Lilla

Ha valaki szerette Tóth Krisztina Vonalkód és Haza viszlek, jó? című műveit, akkor a Pixelt is imádni fogja. Ahogyan az ajánlóban olvashatjuk, a Pixel "fájdalmasan szomorú kapcsolatok krónikája”. Tóth Krisztina ebben a művében is hihetetlenül sok mindent el tud mondani egy-egy félmondattal... (Nekem ezek a gondolatok biztosan csak több tíz oldalba férnének bele...) A történetek ebben az esetben is hétköznapiak, mindennaposak, persze mögöttes, elgondolkoztató tartalommal. A sztorik egyszerűségének köszönhetően egy-egy szereplőben vagy azoknak egy-egy tulajdonságában biztosan minden olvasó magára ismer... Az egyes részek különállóan is értelmezhetőek, de ha jobban figyelünk, akkor összefüggéseket, összefonódásokat is felfedezehetünk és a történetecskék hirtelen egy nagy egésszé állnak össze... Tökéletes olvasmány békávézáshoz, amikor csak egy-egy fejezetet van időnk elolvasni.

A májusi Elle-ben olvastam egy elmékedést az irodalomról. Ennek kapcsán jutott eszembe, egyik kedvenc kortárs magyar írőnőm, Tóth Krisztina novelláskötetéről írt korábbi cikkem, ajánlóm...

Ha valaki olvasta Tóth Krisztina 2006-ban megjelent Vonalkód című novelláskötetét, mindenképpen olvassa el az idén kiadott Hazaviszlek, jó? címet viselő könyvet is! A karrierje elején inkább versírással és műfordítással foglalkozó írónőnek ma már prózai munkái is elismertek. Első verseskötete 1989-ben jelent meg, majd 2009-ig másik tizenkettő látott napvilágot, köztük egy gyerekverseket tartalmazó könyv is, és persze még számos műfordítás. Prózai munkája először 2004-ben került kiadásra Fény, viszony címmel, ezt követte 2006-ban a Vonalkód, és most 2009-ben a Hazaviszlek, jó?