csirek

Ha valaki szerette Tóth Krisztina Vonalkód és Haza viszlek, jó? című műveit, akkor a Pixelt is imádni fogja. Ahogyan az ajánlóban olvashatjuk, a Pixel "fájdalmasan szomorú kapcsolatok krónikája”. Tóth Krisztina ebben a művében is hihetetlenül sok mindent el tud mondani egy-egy félmondattal... (Nekem ezek a gondolatok biztosan csak több tíz oldalba férnének bele...) A történetek ebben az esetben is hétköznapiak, mindennaposak, persze mögöttes, elgondolkoztató tartalommal. A sztorik egyszerűségének köszönhetően egy-egy szereplőben vagy azoknak egy-egy tulajdonságában biztosan minden olvasó magára ismer... Az egyes részek különállóan is értelmezhetőek, de ha jobban figyelünk, akkor összefüggéseket, összefonódásokat is felfedezehetünk és a történetecskék hirtelen egy nagy egésszé állnak össze... Tökéletes olvasmány békávézáshoz, amikor csak egy-egy fejezetet van időnk elolvasni.

A májusi Elle-ben olvastam egy elmékedést az irodalomról. Ennek kapcsán jutott eszembe, egyik kedvenc kortárs magyar írőnőm, Tóth Krisztina novelláskötetéről írt korábbi cikkem, ajánlóm...

Ha valaki olvasta Tóth Krisztina 2006-ban megjelent Vonalkód című novelláskötetét, mindenképpen olvassa el az idén kiadott Hazaviszlek, jó? címet viselő könyvet is! A karrierje elején inkább versírással és műfordítással foglalkozó írónőnek ma már prózai munkái is elismertek. Első verseskötete 1989-ben jelent meg, majd 2009-ig másik tizenkettő látott napvilágot, köztük egy gyerekverseket tartalmazó könyv is, és persze még számos műfordítás. Prózai munkája először 2004-ben került kiadásra Fény, viszony címmel, ezt követte 2006-ban a Vonalkód, és most 2009-ben a Hazaviszlek, jó?