Azt hiszem sosem felejtem azt a nyarat, amikor anyukám szinte az összes szabadidejét egy kis konyhakéssel a kertben töltötte. Na, nem kell semmi rosszra gondolni! Csupán a pitypangokkal harcolt. De egész nyáron ezt tette. Ugyanis a szép zöld (kicsit sem angol) gyepünket elborították a sárga virágok. Már akkor sem értettem a harc okát, oké nem fű, de legalább szép sárga tőlük az egész kert. Akkoriben persze még szó sem volt reformkonyháról és gasztronómiáról, a pitypangot maximum a nagymamáméknál lakó húsvéti nyulak ették meg. De hogy azt az emberi fogyasztásra szánt salátába tegyék, az senkinek nem fordult meg a fejében. Pedig isteni salátát lehet belőle készíteni! Az első tavaszi napsugarakkal én is kiszaladtam a kertbe, ollóval vágtam egy adag pitypanglevelet, és isteni salátát készítettem belőle! A tovább után láthatjátok a hozzávalókat és az elkészítés menetét, ízelítőnek meg itt egy kép!

fotó: Lilla